Előszó
A cimbalmot a magyar emberek tipikusan magyar hangszernek tartják. Ugyanakkor a kínaiak, irániak, indiaiak, németek és sokan mások nemzeti hangszerüknek tekintik ezt a trapéz alakú, húrokkal ellátott, pengetve, de legtöbbször verőkkel megszólaltatott instrumentumot. Kinek van igaza? Hogyan vált speciális magyar hangszerré és hogyan került a klasszikus hangszerek közé ez az Ázsiából származó népi zeneszerszám? Ezek a kérdések merültek fel bennem, amikor cimbalomművészként az 1980-as években hangszerem irodalmát kutatva olyan dokumentumokra leltem, melyek felkeltették érdeklődésemet a cimbalom története iránt. Eredetileg kéziratban és nyomtatásban lévő, XIX. századi cimbalomra komponált zeneműveket kerestem az Országos Széchényi Könyvtárban, melynek során nemcsak kottákra, de folyóiratokra is rátaláltam, melyek tájékoztatást adtak a cimbalomkultúra (XIX. századi helyett) akkori helyzetéről. Bár nem vagyok sem zene- sem hangszertörténész, úgy éreztem, a kutatások során szerzett ismereteimet közzé kell tennem, hogy a nagyközönség is megismerhesse ennek a még mindig periférikusan kezelt hangszernek a világban való helyét és magyarrá válásának folyamatát…
Letölthető, Megvásárolható
Herencsár Viktória: Cimbalomos ősök nyomában – Allaga Géza
8.000 Ft
Herencsár Viktória legújabb megjelent a Cimbalomos ősök nyomában című könyvében, Allaga Géza életútján keresztül mutatja be a cimbalom aranykorát és a magyarrá válását. A 19.század és 20.század elejének cimbalomkultúráját korabeli dokumentumok és Allaga Géza hagyatékának felhasználásával ismerteti. Allaga Géza, a cimbalomiskola megteremtője, a magyar típusú cimbalom zeneirodalmának létrehozója és legnagyobb népszerűsítője volt.
