A Diósdi Női Kar stúdiófelvételén a múlt század első felében Kodály Zoltán (1882–1967) kezdeményezésére szárba szökött magyar egyházi kórusirodalom színe-java hallható újabb kórusművek társaságában. A Kodály-kortárs Harmat Artúr (1885–1962) az egyházkarnagyképző megalapítója és tanára volt a budapesti Zeneakadémián; előbb a Belvárosi Főplébánia, majd a Szent István Bazilika kórusát vezette. Számos, mára jóformán feledésbe merült nagyszerű kórusművel gyarapította a magyar egyházzenét. Szőnyi Erzsébet (1924–2019), a modern magyar énekelt zene mestere Kodály útmutatásai nyomán járta be a saját pályáját elsősorban mint a magyar zenepedagógia megújításának, megszervezésének vezető személyisége.
Kodály Zoltán az 1928-ban egyneműkarra (gyermekkarra vagy nőikarra) írt Öt Tantum ergóban az Aquinói Szent Tamásnak (1225–1274) tulajdonított úrnapi himnusznak, a Pange linguának azt az utolsó két versszakát zenésítette meg, amelyet a római katolikus liturgiában oltáriszentségi áldáskor külön is szokás latinul énekelni. A himnusz szövege Krisztus titokzatos Testének és Vérének misztériumát örökíti meg. A Tantum ergo kifejezetten gyermekkarra való elgondolása és igényes – részben orgonakíséretes – megvalósítása annak az 1925-ben megkezdett sorozatnak képezte részét, amellyel Kodály az éneklő ifjúságot kívánta hozzájuk közelálló egyszerűségű, de művészi énekelnivalóval ellátni.
Az egyházi művek sem maradhattak ki a sorból: „A nagyszombati székesegyház egykori kis énekese élete végéig hordozza, s művein át sugározza a szent-zenétől átitatott lelkének vallásosságát.” – írta Kodályról Szögi Endre (Délvidéki Szemle, 1943). Valóban életre szóló kötődést sejtet a Tantum ergo sorozat ajánlása, amely Kodály nagyszombati gimnáziumbeli kedves énektanárának, Toldy Bélának szólt.
Harmat Artúr Négy úrnapi himnuszának és Négy időszaki Mária-antifónájának első megjelenési helye az 1935-ös Magyar Cantuale – Egyházi Karénekeskönyv volt. Ugyanez a nevezetes énekeskönyv közölte Kodály Tantum ergóit is. A Magyar Cantuale, mint a nem sokkal korábban napvilágot látott Szent vagy, Uram! egyházi énektár, a századforduló óta igencsak időszerű hazai egyházzenei reformokat szolgálta. Általa a kántorok, karvezetők, papi szemináriumok, kántor- és tanítóképzők, iskolák, szerzetesi közösségek és világi kongregációk juthattak közelebb a szent zene méltó műveléséhez. A Magyar Cantuale a gregorián énekekkel és a többszólamú éneklés lehetőségét kínáló népének-feldolgozásokkal a régi szerzők művei mellett az akkoriban vadonatúj hazai énekelt irodalmat propagálta. Kifejezetten e gyűjtemény számára írt új motettákat Halmos László, Harmat Artúr, Kerényi György és Kodály Zoltán.
A Harmat által feldolgozott himnuszszövegek közül a Panis angelicus és az O salutaris hostia – éppúgy mint a Tantum ergo – Aquinói Szent Tamás egy-egy további úrnapi költeményének (Sacris solemniis és Verbum supernum prodiens) utolsó előtti versszaka. A Salutis humanae sator és az Aeterne Rex altissime himnuszok a mennybementeli zsolozsma részét képezték, és mint ilyenek, – Sík Sándor szavaival kifjezve – „a himnuszköltészet ma is élő eleven arcát” mutatják meg a liturgia kincseit felfedezni vágyók számára.
A négy ismert Mária-antifóna latin szöveggel és gregorián dallamával a nyugati egyházban a késő középkor óta szorosan hozzátartozott az énekelt zsolozsmához. Nem-biblikus szövege révén az imádkozók egyéni áhítatának hangját juttatta érvényre. Róma a 16. századtól szabályozta hozzárendelésüket a liturgikus év különböző időszakaihoz. Így az Alma Redemptoris matert ádvent első vasárnapjától február 2-áig (Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéig), az Ave Regina caelorumot február 2-ától Nagypéntekig, a Regina coeli, laetarét a húsvéti időszakban és a Salve Reginát Szentháromság vasárnapjától az ádvent előtti szombatig szokás énekelni.
Harmat az úrnapi himnuszoknál a zenei szerkesztésben soronként összefogott imitációhoz folyamodott, amely pontosan követi a kötött formájú himnuszszöveget, mellőzve minden fölösleges szóismétlést. Itt is, s a Mária-antifónákban is gregorián dallamelemek tűnnek föl reminiszcenciaszerűen. Harmat azonban utóbbiaknál a hagyományos latin énekek 17. századi, már anyanyelven énekelt népének-változatait is alapul vette. Az ihlető késő-gregorián dallam jelenléte érezhető ugyanakkor a formai megoldásokon, ahol ismétlés, vándormotívumok, részletvariánsok teremtenek egyensúlyt. Csak a Négy karácsonyi ének esetében beszélhetünk valódi, ismert dallamok feldolgozásáról. A szinte érintetlenül hagyott magyar nyelvű népénekek megszólaltatása a népi énekléshez hasonló, parlando-rubato előadásmódot kíván meg, ez nyilvánvalóan átüt a kompozíción (Csordapásztorok, A szép Szűz Mária, Messiásunk születik ma). A középkori kancióig visszavezethető, szép felépítésű dallam pedig a kidolgozott háromszólamúság révén emelkedik szakrális magasságokba (Nagy örömnap).
Szőnyi Erzsébet 2012 őszén a Diósdi Női Kar felkérésére és számára komponálta a Rorate caelit és A testvérmúzsákhoz című kórusművet. Előbbi ősbemutatója ugyanezen év december 16-án, Kodály Zoltán születésnapján zajlott a diósdi katolikus templom ádventi hangversenyén, a szerző jelenlétében. „A gregorián zene, a kodályi hangzások, dallamemlékek felemelő egységben ötvöződtek [¼] Erzsi néni lelkében, és ezt mégis a maga nemes egyszerűségében a mi kórusunk számára megkomponálva…” – fogalmazott köszönőlevelében Sirákné Kemény Kinga karnagy. Szőnyi Erzsébet különösen otthonosan mozgott az egyneműkari, jobbára hangszerkíséret nélküli motetta-komponálás terepén: ebben érdekes módon ihlető szerepük lehetett a korai tanulóévekben szerzett egyházzenei tapasztalatoknak. Élete utolsó évtizedei alatt végleg elbillent a mérleg a vokális és az egyházi, sőt liturgikus művek javára.
A lemezen szereplő másik Szőnyi-kórusmű alapja Fodor András (1929–1997) „A múzsák szövetségéhez“ (vagy másképpen: A testvérmúzsákhoz) című szonettje. A költemény a kiváló 20. századi költő és esszéíró Fodor „Álom az érkezésről“ címet viselő versciklusából való, amely az 1985-ös, a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent gyűjteményes kötetében kapott helyet (Reményfutam). A művészi alkotás születésének, ember-létünkben nélkülözhetetlen voltának titkát tárja föl a zene a szöveggel karöltve egy reneszánsz madrigál módján: hol táncos lüktetéssel és dalolással, hol véget nem érő hangfüzérrel ékesen.
Dr. Papp Ágnes
Tracklista:
Kodály Zoltán: Tantum ergo V
1. I. Maestoso
2. II. Andante
3. III. Con moto
4. IV. Sostenuto
5. V. Moderato
Harmat Artúr: Négy úrnapi himnusz
6. Panis angelicus
7. O salutaris hostia
8. Salutis humanae Sator
9. Aeterne Rex altissime
Harmat Artúr: Négy karácsonyi ének
10. Csordapásztorok
11. A szép Szűz Mária
12. Messiásunk születik
13. Nagy örömnap
Harmat Artúr: Négy időszaki Mária-antifóna
14. Alma Redemptoris mater
15. Ave Regina
16. Regina caeli
17. Salve Regina
18. Szőnyi Erzsébet: A testvérmúzsákhoz (Fodor András versére)
19. Szőnyi Erzsébet: Rorate caeli (gregorián témára)
