Válogatás Harmat Artúr egyházzenei műveiből

2.000 Ft

Harmat Artúr  neve leginkább a katolikus egyházi zenében járatosak számára cseng ismerősen. Harmat az egyházkarnagyképző megalapítója és megszüntetéséig tanára volt a budapesti Zeneakadémián, ahol oktatói munkáját 1957-ig folytatta. Harmat saját visszaemlékezése szerint évtizedeket töltött a magyar nyelvű, régi egyházi népének tanulmányozásával.

Kategória:

Harmat Artúr (1885–1962) neve leginkább a katolikus egyházi zenében járatosak számára cseng ismerősen. Harmat az egyházkarnagyképző megalapítója és megszüntetéséig tanára volt a budapesti Zeneakadémián, ahol oktatói munkáját 1957-ig folytatta. A két világháború között előbb a Belvárosi Főplébánia-templom, majd a Szent István Bazilika kórusát vezette. Társ-, illetve díszelnökként állt az Országos Magyar Cecília Egyesület élén, amely az 1920-as években az egyházi zene tisztaságáért indított reformmozgalmat. Harmat saját visszaemlékezése szerint évtizedeket töltött a magyar nyelvű, régi egyházi népének tanulmányozásával. Ez irányú munkája eredményeként tartjuk számon a katolikus templomi éneklésben mai napig megkerülhetetlen – Sík Sándor közreműködésével közreadott – Szent vagy, Uram!  népénektárat. Harmat pedagógiai és egyházzenei tevékenységén keresztül igazi példát mutatott az őt követő muzsikus nemzedékeknek. Számos nagyszerű kórusművel – zenekari és orgonakíséretes misékkel, latin és magyar nyelvű a cappella motettákkal, népénekfeldolgozásokkal – gyarapította a magyar egyházzenét. Bár az elmúlt néhány évben történtek érdemi erőfeszítések Harmat Artúr munkásságának hiteles tolmácsolására és megismertetésére (elsősorban zeneakadémiai doktori értekezések formájában), a feledésbe merült zeneszerzői életmű felélesztése még mindig hosszú időre elegendő, jelentős és szép feladatot ró a magyarországi karnagyokra és kórusaikra. Egyházi műveinek túlnyomó része ugyanis kiadatlanul fekszik fővárosi működési helyeinek kottatáraiban, valamint az Országos Széchényi Könyvtárban. Jelen hanglemez megszületése Sirákné Kemény Kinga eredményes kutató- és szervező munkáját dicséri.

A négy vegyeskari ádventi motetta (Gradualia in Dominicis Adventus) egyike volt a kevés, nyomtatásban megjelent Harmat-műnek: 1930-ban adta ki a Rózsavölgyi és Társa Kiadó. A szerző a négy ádventi vasárnap szentmiséjének olvasmányközi énekeit, vagyis az eredetileg első olvasmány után következő graduálét és az evangéliumot megelőző alleluját mind a négyszer egybekomponálva szólaltatta meg. Ez azért volt lehetséges, mert a latin mise akkori liturgikus gyakorlatában csak szentleckét és evangéliumot írtak elő a hatályos rendelkezések. (Vö. Szunyogh Xavér Ferenc: Magyar-latin misszále az év minden napjára a római misekönyv szerint. Szent István Társulat, Budapest 1933.) Ezeknek az olvasmányközi énekeknek a szövege kivétel nélkül a Zsoltárok könyvéből való. Figyelemre méltó, hogy a zeneszerző nem kívánta feszegetni a liturgia szoros kereteit, így a megzenésítés igen összefogott: a kórusművek terjedelme többnyire nem haladja meg a zsoltárversek egyszeri kimondásának hosszát. Az alleluja-dallamok is csak igen mértéktartóan hoznak hajlításokat. Némiképp kivételt képez ez alól az ádvent III. vasárnapjára szánt Qui sedes (és Alleluia, Excita Domine), amely orgonakíséretet is kapott. Igaz, a graduále zsoltárverse (Qui regis Israel, intende) itt is csupán az orgona tartott akkordjai fölött, gyors szóló zsoltárrecitáció gyanánt hangzik el.

Harmat Artúr műjegyzéke – Maros Rudolfné Harmat Jelly munkája – a II. világháború éveire, a Szent István Bazilikabeli karnagyság idejére teszi a nagyszombati responzóriumok (IX Motetta, Responsoria Sabbati Sancti) komponálását. A kézírás alapján kimetszett kottaoldalak élén viszont azt a dokumentumértékű megjegyzést olvassuk a Harmattól megszokott latin nyelvű megfogalmazásban, hogy a motetták a jeles pécsi Székesegyházi Énekiskola repertoárjából valók. Itt is olvasmányközi énekekről van szó, csak éppen a zsolozsmából. A Nagyhét Szent Háromnapjának (Nagycsütörtök, Nagypéntek és Nagyszombat) Jézus szenvedését megjelenítő éjszakai imaórái (matutinum) az egyházi év kiemelkedő liturgikus eseményei közé tartoztak. Az imaórák három szakaszból (nocturnus) álltak, bennük egyenként három olvasmányt olvastak, s mindegyikhez responzórium, vagyis válaszos ének tartozott. Az első nokturnusok olvasmányaiként mindhárom napon Jeremiás Siralmait énekelték, ezért ment át a köztudatba nálunk ez a virrasztás „lamentációk” elnevezéssel, míg Európa-szerte a „Tenebrae“ vagyis a „sötét“ imaórák megjelölés volt szokásban a fokozatosan kialvó gyertyák és a teljes elsötétítés miatt. A kivételes liturgikus alkalom szövegeit régmúlt korok zeneszerzői is különleges zenei eszközökkel jelenítették meg. Harmat szuggesztív módon a szöveget szinte lecsupaszítva emelte ki a gregoriánumban eredetileg igen díszítetten megszólaló környezetéből, és prozódiailag tökéletes lejtést, ritmust adva neki nem mellesleg gyakran élt a szófestés-szövegfestés eszközével; ezzel a 16. századi reneszánsz motettaszerzés legnagyszerűbb hagyományaihoz közelített.

Harmat Artúr orgonakíséretes Te Deumát a Zeneakadémia 1914. május 28-i vizsgahangversenyén hallhatta először a nagyközönség. A zeneszerző elnyerte vele Haynald Lajos, az akkori kalocsai érsek egyházzenei ösztöndíját, amelyet azonban az I. világháború viharai elsöpörtek. A mű 1929-ben egy regensburgi kiadónál jelent meg nyomtatásban. A Szent Ambrusnak tulajdonított, valójában bizonytalan szerzőségű 4. századi himnusz hosszú latin szövegét Harmat az énekszólamok és az orgona művészi kifejezőerejének maximális kihasználásával ültette át zenébe. Az egyszerű, de kifejezően éneklő dallamosság, a zenei szerkezet választékossága, jól felépítettsége ma is magával ragadja a hallgatót. Csaknem egy évszázad elmúltával is érvényesnek mondhatjuk a korabeli kritikus Harmatról alkotott véleményét, miszerint „műveiben olyan kifogástalan és stílusos, amilyen invenciózus egyházzenei műveket csak a középkor legvirágzóbb egyházzenei életében találunk meg.” (Debrecen, 1935. március 12.; idézte: Bucsi László, [Harmat] egyházzenéje, in Harmat Artúr. Emlékkönyv születésének 100. évfordulójára. Zeneműkiadó, Budapest 1985.)

Papp Ágnes

Tracklista:

1-4. Gradualia in Dominicis Adventus

1. Universi

2. Ex Sion

3. Qui sedes

4. Prope est

5-13. IX Motetta – Responsoria Sabbati Sancti

5. Sicut ovis

6. Jerusalem surge

7. Plange

8. Recessit pastor

9. O vos omnes

10. Ecce quomodo moritur

11. Astiterunt reges

12. Aestimatus sum

13. Sepulto Domino

14. Te Deum (I.)

Call Now Button